A Feantsa az Európai hajléktalanellátók szakmai ernyőszervezete, ők működtetik a Housing First Guide Europe nevű oldalt. Széleskörű jó gyakorlat gyűjteményükből most harmadik példaként Spanyolországból, Barcelonából villantunk fel egy programot, ami nagyban hasonlít a mi működésünkhöz. Kovács Vera munkatársunk írása.

Először azonban szóljunk néhány szót a körülményekről. Spanyolországban is lakhatási válsággal küzdenek, csakúgy, mint mi itthon. Ott ennek fő oka a hitelválság, aminek hatására családok ezrei kerültek az otthonuk elvesztésének fenyegetettségébe. Azonban ott ennek a helyzetnek az eredményeképpen egy rendkívül erős lakhatási mozgalom kelt életre. Ez a Plataforma de Afectados por la Hipoteca, rövid és ismert nevén a PAH. Barcelona polgármestere pedig immár 2 éve nem más, mint Ada Colau, a PAH jelöltje. (Ha olvasóink közül valaki tud spanyolul, itt tanulmányozhatjátok Colau a kilakoltatások megállításának szükségességéről, és ennek lehetséges módjairól szóló cikkét.)

Ada Colau - lakhatási aktivistából lett polgármester Barcelonában

A Hábitat az első  spanyol Elsőként Lakhatást szemléletű programként 2014-ben, már a mostani polgármesternő megválasztása előtt indult el. A spanyol lakáshelyzet sajátosságait beépítve kínál lakásmegoldásokat hajléktalan embereknek: a lakásállományt vegyesen biztosítják önkormányzati, és magántulajdonból. Ehhez érdemes tudni, hogy Spanyolország az EU egyetlen olyan országa, ahol hazánkhoz hasonlóan mindössze 2 százalék körül mozog az önkormányzati szociális bérlakások aránya az ingatlanállományon belül. Így könnyen megérthetjük ennek a programnak a küzdelmeit is.

A Hábitat program 3 városban 38 ember számára biztosít lakhatást, Barcelona mellett Malagában és Madridban működik. A programban a legtöbb hasonló szemléletű kezdeményezés sorába illeszkedve csak magas ellátási szükségletű ügyfelekkel dolgoznak, így működik az Utcáról Lakásba Egyesület, és a Lakhatást Most! Lakásügynökség is. A magas ellátási szükséglet azt jelenti, hogy ha valakinek a szükségletei nemcsak egy fő probléma azonosításával határozhatóak meg. Tehát például a tartós közterületen élés mellett egészségügyi, munkaerőpiaci, mentális, vagy függőségi problémái is lehetnek az Elsőként Lakhatás programba bekerülő ügyfeleknek.

Érdemes itt feleleveníteni az Elsőként Lakhatást szemlélet 8 alapelvét, ezekről bővebben itt olvashattok angolul, amelyet a spanyol programok, igaz, az eredeti, New Yorki gyakorlatoktól eltérő módszerekkel dolgozva, de munkájuk során szem előtt tartanak:

Elsőként Lakhatást szemléletnek a Feantsa csoportosítása szerint két gyakorlati megközelítése van: az intenzív esetkezelő szemléletű (angol rövidítése ICM) munkában az ügyfeleket a szociális munkás hozzájuttatja minden szükséges információhoz, amelyek hozzásegíthetik őt a problémái megoldásához, a második, (angolul ACT betűszóval rövidített) megközelítésben a programon belül kapják meg az ügyfelek a szükséges szolgáltatások körét. A spanyol programok az első, ICM szemléletmód szerint működnek, ahogy mi is itthon - más típusú működést anyagi, és kapacitásbeli korlátok miatt sem tudunk jelenleg megfontolni, de ahogy a spanyol program munkatársai, úgy mi is azt gondoljuk, hogy az ügyfeleink túlnyomó része számára ez a szociálismunkás módszertan a képessé tétel részeként is működik. Az Elsőként Lakhatást szemléletben alkalmazott támogatói gyakorlatokról bővebben a HF Guide 3. fejezetében olvashattok

Egy szakmai nap plakátja a barcelonai egyetemen. 
A téma: Housing First.

A barcelonai programot egy városi koordinátor fogja össze, aki (adminisztratív munkatársak mellett) 2 fő szociális munkással dolgozik. Ezek a munkatársak a szociális munka mellett felnőttképzésben is jártasak. Ahogy az ICM modellből következik, sok problémára nem a kis szakmai csapat fog tudni az ügyfeleknek megoldást nyújtani, hanem csak támogatják azon az úton, amelynek során megtalálják az adott helyzetekre az ideális megoldásokat.

Az ügyfelek a következő támogatást kaphatják:

• ügyintézési tanácsadás pénzbeli ellátásokkal kapcsolatban
• a közművekkel és közszolgáltatásokkal kapcsolatos tanácsadás, és egyes esetekben támogatás
• támogatás és tanácsadás a lakásfenntartással kapcsolatban
• családi kapcsolatfelvétel
• a környezetbe való beilleszkedéssel, a szomszédságba való beilleszkedéssel kapcsolatos tanácsadás és támogatás
• támogatás a mindennapi élettel, tanulással, álláskereséssel kapcsolatos döntésekben és alkalmazásukban.

Ahogy az a program megközelítéséből és a fenti szolgáltatáslistából is fakad, az egészségügyi, függőségi, és sok más problémával az ügyfeleket a munkatársak külső szakértők felkeresésében tudják segíteni, de sok szakmai partnerséggel is jár ez a munka.

A barcelonai program első 2 évének kiértékelése alapján a szociális munkában sikereket értek el, és számításaik szerint a központi ellátórendszernél kisebb költségvetésből.

Különösen izgalmas volt olvasni a programról amiatt, mert a működésében fellelhetők a mi saját munkánk alapelvei. Remélem, nektek is tetszett. Ha van olyan európai ország, ahol kíváncsiak vagytok, hogy működik-e Housing First program, szívesen utánanézünk :)

A Szépírók Társasága olvasással és olvasókkal szeretné megünnepelni a 20. születésnapját - nem akármilyen módon, könyvhajlékot teremtve. Ezért árverést szervez a Mobilház-programunk javára, amit a TESZ Magyarországért Alapítvány és az Utcáról Lakásba Egyesület közösen szervez.

Az árverésen jeles magyar írók kéziratai vagy személyes ajánlással ellátott kedves tárgyai kerülnek kalapács alá.

Az adományokat felajánló írók:

Bódis Kriszta, Dragomán György, Erdős Virág, Esterházy Péter hagyatékából Esterházy Gitta, Grecsó Krisztián, Kemény Zsófi, Kornis Mihály, Nádas Péter, Nádasdy Ádám, Nyáry Krisztián, Parti Nagy Lajos, Péterfy Gergely, Simon Márton, Szabó T. Anna, Szvoren Edina, Takács Zsuzsa, Tóth Krisztina, Várady Szabolcs, Závada Pál, Závada Péter

Az árverést megelőző esten fellép:

Bódis Kriszta, Dragomán György, Kemény Zsófi, Kornis Mihály, Parti Nagy Lajos, Péterfy Gergely, Simon Márton, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina

és

Bródy János, Darvas Kristóf, Kollár-Klemencz László, Müller Péter Sziámi-Kirschner Péter Duó, Rutkai Bori, Szalóki Ági, Ujj Zsuzsi

Műsorvezető: Nyáry Krisztián, árverésvezető: Király Júlia

A licitáláson kívül támogatói jegyekkel is hozzájárulhat bárki a gyűjtéshez.

Az estre a jelképes belépő: 1000 Ft, a támogatói jegy: 25 000 Ft.

Aki nem tud eljönni az eseményre, de támogatná a programot, megteheti a http://www.adjukossze.hu/kezdemenyezes/Kell_egy_haz___egy_mobilhaz oldalon is, bankkártyás fizetéssel (akár csak egy kávé árával) is segíthet.

Meghívó letöltése

További információ

Az árverésről: https://konyvhajlek.wordpress.com/ - itt tekinthetők meg az árverésre bocsátott tárgyak.

email: konyvhajlek@gmail.com

Gács Anna (Szépírók Társasága): +36 30 912 0729

Kovács Vera (Utcáról Lakásba Egyesület): +36 30 601 7694

Új sorozatunk második bejegyzése, melyben a belga Elsőként Lakhatást szemléletű állami program tapasztalatait mutatjuk be röviden. Kovács Vera, a Lakhatást MOST! Lakásügynökség szociálpolitikus kollégája tollából.

Az Elsőként Lakhatást szemlélet nagyon egyszerű alapokról indul: ahhoz, hogy valaki a hajléktalanságból sikeresen visszaintegrálódhasson a társadalomba, az első, és legfontosabb lépés, hogy biztos legyen a lakhatása.

A Feantsa egy európai ernyőszervezet, amely a hajléktalanellátásban dolgozó európai szervezeteket fogja össze. Tavaly Elsőként Lakhatást témában többnapos konferenciát rendeztek Brüsszelben, ennek alkalmából készült el a Housing First Guide nevű oldaluk, amelyben többek között jó gyakorlatok nemzetközi gyűjteményén keresztül mutatják be a szemlélet lényegét, és Európában elért eredményeit.

Korábban ebből a gyűjteményből Glasgow város utcán élőknek szóló lakhatási programját mutattuk be, most nem egy várossal, hanem egy országos programmal folytatjuk a sort.

A belga Elsőként Lakhatást állami program több nagyobb városban, például Brüsszelben, Antwerpenben, Ghentben, Hasselben, Liégeben, és Charleroiban indították el párhuzamosan, nyolc szolgálaton keresztül biztosítva a program működtetését. Ezek között állami és civil megvalósítók is vannak.

2015-16 során több, mint 150 ember lakhatását biztosította a program - mind korábban utcán élő, magas szolgáltatási igényű ügyfelek. Ezért minden ügyfélnek van egy saját esetfelelőse a programban, akik fejenként 6-8 esettel tudnak foglalkozni.

Az, hogy ezek a szakemberek pontosan kicsodák, a program egyes megvalósítási helyszínein változó. Van, ahol szociális munkás, van, ahol pszichológus, vagy coach az esetfelelős, de minden helyszínen egy komplex interdiszciplináris csapat segíti a programok ügyfeleit.

A program kiértékelése az első két év tapasztalatai alapján pozitív. A bekapcsolódó ügyfelek mind olyanok voltak, akiknek többéves utcai történetük volt, ennek ellenére, ahogy az a francia nyelvű oldal szemléletes infografikáin is jól látszik:

A belga program tapasztalatai igazolják, hogy az Elsőként Lakhatást szemlélet egy társadalmi befektetésként értelmezhető, hiszen az ügyfelek helyzetének rendeződésével nemcsak az egyes személyek helyzete változik, hanem ők kikerülnek a szociális- és egészségügyi ellátórendszer legszolgáltatásigényesebb ügyfelei közül is.

A belga helyzettel kapcsolatban érdemes megjegyezni még: Brüsszelben járva rendkívül szembetűnő az utcai hajléktalanság, a belvárosban és a tömegközlekedési csomópontokban a Budapestihez hasonló állapotokat találunk. Sokan alszanak matracokon, kartondobozokkal. Annak ellenére van ez így, hogy a belga szociális háló kiterjedt, és a belga állampolgárok szolgáltatások széles körét vehetik igénybe, köztük a lakhatásukkal kapcsolatban is.

Látni kell, hogy a brüsszeli utcákon alvók nagyon nagy része külföldi, sok a magyar hajléktalan ember is köztük. (Ezt a posztot Brüsszelből írom, eddig kétszer jártam a városban, mindkét alkalommal találkoztam magam is magyarokkal, akik az utcán alszanak.) Olyannyira jellemző probléma ez, hogy az utcai szolgálat, a Samusocial vesz fel kelet-európai szociális munkásokat is, hogy az ügyfelekkel könnyebben szót értsenek: sokan közülük nem beszélnek anyanyalvükön kívül más nyelven.

Az EU-állampolgárokkal, akik a belga utcákon alszanak, nehéz dolguk van a szociális munkásoknak, és a hatóságoknak is, hiszen nem küldhetik haza őket erővel, vagy hatósági intézkedésekkel. (Ugyanakkor sok olyan eset van, amikor a szociális segítők célja, hogy egyes ügyfelek hazatérjenek származási országukba.) Ami viszont az ügyfeleket illeti: közülük sokkal nehezebb és kockázatosabb az Európán kívüli származásúak helyzete. A belga fővárosban, ahogy Nyugat-Európában máshol is, vannak, akik dokumentumok nélkül érkeztek, vagy menedékkérelmük visszautasítása után, dokumentumok nélkül maradtak hajléktalanok. Az utcai szolgálatok őket is ellátják, egyes nappali melegedőket, és más szolgáltatásokat is igénybevehetnek, azonban egy rendőri igazoltatás számukra hatalmas kockázat: bármikor kitoloncolhatjákőket az országból.

Az Elsőként Lakhatást szemlélethez visszatérve: az, hogy mindenkinek laknia kell valahol, a szociális állampolgárság gondolatát tükrözi. Ez nagyjából azt jelenti, hogy az emberi jogok érvényesüléséhez szükséges alapvető lehetőségeket az állam biztosítsa az állampolgárai számára. Azonban, ahogy a belga példa is mutatja, a mai, globális világunkban, ha ez akár meg is valósul, vagy közel jár ehhez, az sem feltétlenül oldja meg a társadalmi kihívások jelentős részét - tovább kell gondolkodnunk.

Melinda szociális munkás kollégánk írása az adományozás fontosságáról.

Az adományozásnak kezd kialakulni egy olyan iránya, amely szinte csak arra korlátozódik, hogy csak a krízis helyzetben lévők jussanak segítséghez - tehát az adományozás oka egy egyén vagy egy csoport életében beállt negatív helyzet, és az erre való reagálás. Azonban sokkal szélesebb közösségnek van szüksége támogatásra, az őket érintő pozitív ügy segítése is értékes. Természetesen mindkét irányra szükség van, de a Lakhatást MOST!-ban fontosnak gondoljuk, hogy egyre jobban terjedjen itthon az az adományozási szemlélet, amit a hosszú távú támogatás motivál. Ez a hajléktalan emberek esetében egy tartós és megfizethető bérlakás jelentheti elsősorban, a szociális munkás tartós jelenléte, és a sok pénzbeli- és nem pénzbeli adomány, amik hozzásegítik az egyént, hogy újra be tudjanak illeszkedni a társadalomba és méltóságos életet élhessenek.

A Lakhatást MOST! Program keretében tavalyi évben három pár költözött a TESZ Magyarország Alapítvány által biztosított lakásokba. Az alapítvány emellett egy félállású szociális munkás, és egy félállású koordinátor bérével támogatja a programot.

Az Utcáról Lakásba Egyesület csapata újította fel a megvett ingatlanokat. Már a felújítás során is jól érzékelhető volt, mit jelent az önkéntes munka és hogy mennyire értékes saját időt és energiát adományozni egy jó ügy érdekében. Nagyon hatékony tud lenni egy hiteles szervezet mozgósítása, és a jól kiépített önkéntes bázisnak köszönhetően nem akadnak el munkafolyamatok.

A lakásokat természetesen be is kellett rendezni, hiszen a korábban hajléktalan párok nem sok bútorral érkeztek. Az ULE-nek van egy raktára a 10. kerületben, ahova adománybútorokat gyűjtenek - innen kerültek berendezésre javarészt az új otthonok.A TESZ kisebb szállítások lebonyolítása érdekében vett egy furgont, ami ugyan nem váltja ki a nagyobb költözéseket és szállításokat, de nagy segítség a kisebb logisztikai mozgatásokhoz.

Andi és Józsi az adománybútorok közül válogat 2016 májusában.

A felhívásoknak és az aktív online jelenlétnek köszönhetően, a tavalyi évben sok célzott adományt tudtunk átadni ügyfeleinknek. Így lett Andinak és Józsinak asztali számítógépe, téli kabátja, karácsonyfája, telefonja, sok olyan tárgy, amit azóta is használnak. Erzsi és Jenő legutóbb Kanadából kapott utalványokat, továbbá készpénzt a TESZ-től, ahogy minden Lakhatást MOST! ügyfél karácsonyra. Sok helyen okozott gondot a fűtés ezen a kemény télen. Erzsikének és Sándornak  tűzifát adományoztak a napokban, mert sajnos korábban csak vizes fához jutottak hozzá.

A közösségi adományozás nagyon hatékony módja a segítésnyújtásnak, jó példa erre az adhat.hu, ahol már az ULE-nek is volt sikeres gyűjtése az adjuk össze kezdeményezéssel. Ezen az oldalon tematikus rendben lehet böngészni, kinek milyen kezdeményezése van. Szerencsére az internet világában könnyű eligazodni, így sokféle felület és lehetőség adott arra, hogy elköteleződjünk jó ügyek mellett.

Legalábbis egy éve történt valami nagyon fontos: felvettük az első munkatársunkat, aki a TESZ Magyarországért Alapítvány támogatásának köszönhetően félállásos munkaidőben a mai napig is a Lakásügynökség ügyes-bajos dolgaival, elsősorban a szociális munkát érintő feladatokkal foglalkozik. Persze, 2016 januárjáig is sok minden történt, de ez az évforduló egy jó apropó arra, hogy áttekintsük, hogyan kezdtük a munkát, honnan jöttünk és meddig jutottunk.

A Lakásügynökség mögött álló szervezetek (a TESZ Magyarországért Alapítvány és az Utcáról Lakásba Egyesület) még 2015 folyamán kezdtek el együttműködni az ULE által kidolgozott  "Házkezelőség a hajléktalanságból kivezető úton" nevű koncepció megvalósításáért (ami részben a Városkutatás Kft. lakásügynökség-koncepciójára épül). Bár az alapelv változatlanul az, hogy önkormányzati lakások bevonásával és elsősorban állami forrásokkal kell kezelni a növekvő lakhatási szegénységben és a hajléktalanságban kicsúcsosodó szociális problémákat, az üzleti szemlélet és a civil szerepvállalás is üdvözlendő a szociális ellátás területén is. Ezért tartjuk modell-értékűnek a MOST! Lakásügynökség tevékenységét. A tényleges szociális munka elindítását tehát több mint fél év tervezés és felkészülés előzte meg.

Azonnal látszott, hogy a szociális szakma is mennyire éhes az újításokra: az állás-pályázatunkra száznál is több jelentkezés érkezett. A TESZ és az ULE munkatársai közösen választották ki a MOST! első kollégáját. Innentől kezdve pedig felpörögtek az események:  a TESZ hamarosan megvette első két lakást, később pedig egy harmadikat is. A felújításokat is azonnal megkezdtük: volt, ahol szinte teljes felújításra volt szükség, máshol elég volt kifesteni, és már írhattuk is ki a pályázatot (minden esetben utcán élő hajléktalan emberek számára). A felújítási munkákat részben profik végezték el a (TESZ költségén), részben az Utcáról Lakásba Egyesület önkéntesei.

Ősz óta mindhárom lakásban bérlők élnek, akik jelképes összeggel járulnak hozza - bérleti díj formájában - az ügynökség fenntartásához. Az első bérlő pár áprilisban költözhetett be az első lakásba, azután következtek a többiek. (Mindegyik lakásba 1-1 hajléktalan pár költözött.)

Erzsi és Jenő 17 évig élt kunyhóban.

Persze, szólni kell a nehézségekről is. Lakáspolitikával foglalkozó szakértők szerint a hatalmas üres lakás-állomány jelentheti a “Lakásügynökség”-koncepció magyarországi elterjedésének alapját. Azonban a tavalyi évben, éppen a Lakhatást MOST! Indulásával egy időben az ingatlanárak, különösen Budapesten, az egekbe emelkedtek. Így most is keresünk hasznosításra, kezelésre üres lakásokat, ám eközben azon is dolgozunk, hogy a változó környezetben is igazán jó, hatékony és fenntartható működési modell szerint működjön Magyarország első szociális lakásügynöksége.

Melinda kollégánk írása, aki egy éve kapcsolódott be a Lakhatást MOST! projektbe szociális munkásként.

Erzsike és Sándor volt a második beköltöző pár, június óta laknak a  TESZ Magyarországért Alapítvány által vásárolt új otthonukban. Ahogy már korábban is írtam, nagyon ügyesen tudják használni az ellátórendszer adta lehetőségeket. Erzsike a héten kapta meg az új szemüvegét, amit sikerült nekik ingyenesíteni.

Sajnos még kicsit küzdelmes az életük a fatüzelésű kanadalló miatt. A fa, amit adományba kaptak száraz ugyan, de alacsony a fűtőértéke, így hamar eltüzelték a nagy hidegben. Sanyinak naponta több órát kell tevékenykednie, hogy fűtésük legyen.

Mikor legutóbb meglátogattam őket, egy kutyuska fogadott. Erzsike befogadta a kutyát, mert különben rossz helyre került volna. Tavasszal jön érte a tulajdonos, úgyhogy csak vendégül látják. Erzsike úgy fogalmazott, csak örömünk van vele, mióta itt van. Naponta kétszer viszik sétálni.

Melinda kollégánk írása, aki egy éve kapcsolódott be a Lakhatást MOST! projektbe szociális munkásként.

Igazán izgalmas belülről kísérni a munkafolyamatot és tudni, mennyi ember munkája szükséges egy program megvalósításához és milyen fontos a szakmai háttér.  A Lakhatást MOST! program 2016-ban három korábban hajléktalan párnak biztosított lehetőséget, hogy magántulajdonban lévő szociális bérlakásban építhessenek ki egy biztosabb és méltóságteljesebb életet.

Amikor belehelyezünk embereket egy változással és kihívásokkal teli környezetbe, tudni kell új készségeket tanítani, eszközöket adni a kezükbe. Ez egy nagyon hosszú folyamat is tud lenni - ezt mindig szem előtt kell tartani. Hosszú távon természetesen az önállóság a cél. Nagyon szépen kirajzolódott most már számomra, hogy melyik párnak miben van szüksége támogatásra.

Amikor belehelyezünk embereket egy változással és kihívásokkal teli környezetbe, tudni kell új készségeket tanítani, eszközöket adni a kezükbe.

Andi és Józsi volt az első beköltöző pár, lassan 10 hónapja laknak új otthonukban. Ahogy korábban beszámoltam róla, sajnos a munkahelyekkel nem volt túl nagy szerencséjük az első hónapokban. Az új esztendő ezen a fronton kedvező fordulatokat hozott. Andinak most úgy tűnik, hogy stabilizálódik munkahelyi élete. Egy régebbi helyre ment vissza dolgozni, ahol kollégái közt vannak ismerősei is, így jobban is érzi magát. Józsi egy építkezésen dolgozik, és egy brigádba van beosztva egy ismerősével. Andi gyakran két napot is otthon tud tölteni hétköznapokon, így ő vezeti a háztartást. Bár nem túl világos a lakás (csak az ajtó felett van egy kisebb ablak), szerencsére nincs hideg a lakásban, hiszen körbefűtik őket minden oldalról. Ez télen nagyon megkönnyíti az életet, főleg, ha belegondolok, hogy Erzsike és Sándor lakásában mennyi teendő volt - és van még mindig -  a kandallóval és a tűzifával.

Melinda a Lakhatást MOST! Lakásügynökség programjában résztvevő három párnak, köztük Erzsinek és Jenőnek is a szociális mentora. Nekik is ő segédkezett a lakcímkártya megszerzésében. Háromszor is megfordultak a hivatalban, mire sikerrel jártak.

A TESZ Magyarországért Alapítvány által vásárolt lakások jogtulajdoni viszonyrendszere sok esetben nagyon körülményessé teszi az ügyintézést. Ezeken a folyamatokon még ilyen nehezítések nélkül sem mindig egyszerű kiigazodni. Ha a lakcímkártya nyomtatványt helyesen kitöltve tesszük le az ügyintéző elé, továbbá a rendszerükben is stimmelnek az aláírásra jogosultságok, hamarosan távozhatunk zsebünkben a friss meleg műanyaggal. Velünk sajnos nem ez történt, pedig a nyomtatvány tűpontos volt. Az ügyintéző - visszatérve a számítógép elől - szigorú tekintettel közölte, hogy nem tudja nekünk megcsinálni a kártyát, továbbá semmilyen információt nem adhat arról, hogy ezt miért teszi. Megnyugtatásul közölte, hogy a lakás tulajdonosa birtokában van a válaszoknak, bizonyára tudni fogja, miért nem lehet bejelentkezni. Szerencsére tényleg így volt és találtunk is megoldást Jenőék bejelentésére, míg a lakás jogi (bürokrata) kérdései meg nem oldódnak a háttérben.

A második felvonásnál nem tudtam az ügyfeleimet elkísérni, azonban előre kitöltöttem nekik a nyomtatványt. Ott követtem el a hibát, hogy nem néztem át elég alaposan, és üresen hagytam a “kitöltés indoka” nevű karikát. Erre csak egy keresztet kell tenni igazából. Na, én ezt sajnos kihagytam. Jenő a hivatalból hívott fel, átadta a telefont az ügyintézőnek, aki közölte velem, hogy így nem tudja megcsinálni a lakcímkártyát. Kijelentette, hogy a nyomtatványt visszaküldi, és a tulajdonosnak kell azon a részen kitölteni, lepecsételni, visszaadni, majd eljönni újra a hivatalba. Mivel ettől nem tágított, amikor visszakaptam Jenőt a telefonhoz, sűrű elnézéseket kértem. A válasz annyi volt, hogy: “jól van, jányom, majd eljövünk még egyszer”. 

Harmadszorra már szerencsére tényleg minden nagyon olajozottan ment, 15 perc alatt elintéztük, hogy Erzsi és Jenő bejelentett lakcímét igazolni tudja.

Egy szó, mint száz: a lakhatáshoz szervesen hozzátartozik a rendszeres hivatali ügyintézés is. Sokunknak ezek természetes, hétköznapi dolog, azok számára viszont, akiket nem edzett meg a hazai bürokrácia, az ügyintézés is kihívást jelenthet, ami akár ténylegesen a lakhatás rovására is mehet.

Melinda, az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE)  szociális munkatársának beszámolója következik, aki a Lakhatást MOST! Lakásügynökség programjában résztvevő három párnak a szociális mentora. 

A fatüzelésű kandalló nagyon otthonossá és barátságossá tette Erzsi és Sándor lakását. Azonban a meleg szabályozása egy külön művészet, és nehéz egyenletes meleget biztosítani a nap huszonnégy órájában.

“Szokatlan a szervezetünknek, de majd hozzászokunk!” - nyilatkozta Erzsike, amikor beszélgettünk.

Váltakozva betegek. Erzsike reggelente sokat köhög, de délutánra már jobban van általában. Reggel van a leghidegebb a lakásban, nagyon ki tud hűlni a szoba.  Azért szokatlan nekik a hideg, mert az utóbbi három évben szállón laktak, és ott a nagyon kemény hidegek idején központi fűtés ontotta a meleget.

Nagyon szeretik a kandallót, mert este, mikor begyújtanak, a lángja játszik a szobában.

Sokat kell rohangálni, ügyintézni, hogy legyen télire fa. Erzsike és Sándor a kezükbe vették az ügyet, és most két helyről is kapnak tűzifát. A helyi önkormányzat sajnos egyelőre használhatatlan fát adott. Amikor Sándor az aprításába fogott, s először belevágott, akkor folyt a fából a víz. Rögvest elkülönítette a száraz tűzifától és közölte, hogy “Tavaszig bizonyára kiszárad, és jövőre jó lesz.” A helyi Karitász szolgálatot is felkeresték, tőlük száraz összeaprított raklap fát kaptak. 

Mindeközben egy érdekes bürokratikus szál is húzódik a háttérben. Adott egy fatüzelésű kályha. Kell egy vállalkozó, aki beépíti, és ellenőrzi, hogy biztonságosan üzemeltethető-e. Ez pipa, a kályha üzemkész. De van egy kis baki. A végső ellenőrzéshez fel kellene jutni a kéménytérbe, azonban olyan nem létezik, mert két éve beépítették. A FŐKÉTÜSZ vállalat emberei évente tartanak ellenőrzést, az alapítványi lakásba is bejöttek, azonban piros plecsnit kaptunk, mert ők se tudtak feljutni a kéménytérbe.

A jelen lévő szakemberek biztosítottak minket arról, hogy a kályha biztonságosan használható. Ezután telefonálgatni kezdtem, majd kértem egy helyszíni szemlét a társasház és a vagyonkezelő részéről, amikoris megállapították hivatalosan, hogy nincs lépcsőfeljáró a kéményhez, de intézkednek hamarosan. A jegyzőkönyv másolatát továbbítottam a FŐKÉTÜSZ felé, így kérve halasztást a minősítés elvégzéséhez. Szép lassan letelik a felszólítási határidőnk, de remélem sikerült kivédenem, hogy bírságot kelljen fizetniük. Bár Erzsike és Sándor nagyon jól átlátják az ellátórendszer adta lehetőségeket, nekem jóval egyszerűbb intézkedni a hivatalok és képviselők világában. Nagyon nehéz ebben az alá-fölé rendelt viszonyrendszerben érvényesülni, ezért intézem én a lakással kapcsolatos hivatalos ügyeket.         

Új sorozatunkban európai, Elsőként Lakhatást szemléletű programok tapasztalatait villantjuk fel röviden. Az első bejegyzésben Kovács Vera, a Lakhatást MOST! Lakásügynökség szociálpolitikus kollégája ismerteti Glasgow városának gyakorlatát a Feantsa gyűjtése nyomán.

Az Elsőként Lakhatást szemléletről már egy korábbi cikkünkben írtunk részletesen. Viszonylag egyszerű alapgondolatból indul ki: A lakástalanság, hajléktalanság legjobb megoldása, ha tartós és biztonságos lakhatáshoz segítjük az erre rászorulókat. Az eredeti Elsőként Lakhatást szemlélet az Egyesült Államokból indul, és éppen a legsérülékenyebbek, az utcán élő, szerhasználó, vagy pszichiátriai beteg hajléktalan emberek számára dolgozta ki Sam Tsemberis pszichiáter. Az eredmények magukért beszélnek: a programba bekerülők túlnyomó többségben megőrzik a lakhatásukat, és sokkal nagyobb egyéni fejlődésen mennek keresztül, mint egy, hasonló összegből megvalósuló, más szemléletű programban.

Szerencsére a szemlélet Európában is egyre nagyobb teret hódít. Ennek köszönhető, hogy az európai hajléktalanelllátók ernyőszervezete, a Feantsa is zászlójára tűzte a szemlélet terjesztését, és a létező európai gyakorlatok megismertetését, a tapasztalatok összegzését.

A létező európai Elsőként Lakhatást gyakorlatokat összesítő honlap kezdőlapja.

Mi magunk a Lakhatást Most! Lakásügynökségben szintén hiszünk abban, hogy bár rengeteg embernek van ma Magyarországon szüksége tartós és biztonságos bérlakásra, ez alól az utcán élők sem jelentenek kivételt. Ezért lett az ügynökség első 3 bérlője korábban közterületen, saját kunyhóban élő család.

Az Egyesült királyságban több Elsőként Lakhatást szemléletű lakhatási program került megvalósításra az elmúlt években, minden városban a helyi sajátosságokra fókuszálva. Nem ritkaság, hogy egyes innovatív ötleteket civil szervezetek kezdeményeznek, majd a sikeres megvalósítás után emelik be ezeket a kormányok a szociális ellátások támogatható körébe. Ez történt Skóciában, (ahol a lakásügynökségek működésének is van már története - erről később szintén írunk majd) ahol a  Glasgow-i  Housing First Turning Point nevű szervezet fogott bele az Elsőként Lakhatást szemlélet helyi adaptálásába. A program szakmai kidolgozását a szervezet vállalta magára, de a megvalósítást a város önkormányzata is támogatta. A célcsoportot annak mentén alakították ki, hogy elszaporodtak a hajléktalan emberek körében a droghasználathoz köthető halálesetek egyes városrészekben, így a programban a legproblémásabb helyzetű embereket karolták fel.

2015-ben Glasgow-ban 34 ügyfél került be a programba.

Csak a tavalyi (2015) évben Glasgow-ban 34 ügyfél került be a programba, amely nemcsak lakhatást nyújtott számukra, hanem tapasztalati szakértők és szociális munkások is támogatják a bérlőket problémáik megoldásában. Ez tulajdonképpen az Elsőként Lakhatást szemlélet lényege: a biztos lakhatás jelenti azt a kiindulópontot, aminek mentén a rengeteg problémával küzdő ügyfelek visszatérhetnek a társadalomba.  A Glasgow-i gondozás nagyon intenzív. Amellett, hogy a bérlők heti kétszer találkoztak a program sorstárssegítő munkatársaival, az egészségügyi, pszichiátriai, és más szükségleteik ellátására is egy szükség szerint rendelkezésre álló szakmai team áll rendelkezésükre. A sorstárssegítés gondolata nagyon fontos egyes sérülékeny csoportok esetében: Magyarországon is sok esetben vesznek részt kigyógyult függők rehabilitációs munkában. Ugyanakkor idehaza a hajléktalan embereket lakhatáshoz segítő programokban, így nálunk is az esetfelelős szociális munkások jelenléte a legjellemzőbb megoldás. A hajléktalanságból kijutott emberek sorstárssegítői munkája ugyanakkor egy fontos jó gyakorlat, aminek a beemelésén már mi is elkezdtünk dolgozni.  

A Glasgow-i program kidolgozói nagyon sikeresnek értékelik működésük első évét, de természetesen a hosszú távú tapasztalatok levonásához idő kell. A programról bővebben:

http://www.turningpointscotland.com/whatwe-do/homelessness/glasgow-housing-first/

Források:

http://housingfirstguide.eu/website/wp-content/uploads/2016/04/United_Kingdom.pdf

http://housingfirstguide.eu/website/