Melinda, az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) szociális munkatársának beszámolója következik, aki a Lakhatást MOST! Lakásügynökség programjában résztvevő három párnak a szociális mentora.
Erzsi és Jenő a legújabb pár a programunkban, szeptemberben költöztek be a TESZ Magyarországért Alapítvány által biztosított lakásba. Ha jobban belegondolok, talán nekik a legnehezebb felvenni a napi rutint a szociális bérlakásban. Tizenhét évet kunyhóban éltek, ahol farkastörvények uralkodnak, de bizonyos szempontból a magad ura vagy. Most meg rá kell hangolódniuk egy új rendszerre, és be kell illeszkedniük egy másfajta szabályokkal teli világba. Jenő egy békés karakter, megtanult alkalmazkodni a világhoz, az igazságra azonban nagyon érzékeny. Sokat mesél fiatalkoráról - elmondása alapján vagány férfi volt, de mindig jól kijött az emberekkel.
Erzsi és Jenő - mielőtt beköltöztek volna 2016 szeptemberében az általunk biztosított lakásba - 17 évet laktak a maguk által épített kunyhóban.
Erzsinek azt a legnehezebb megszoknia, hogy ennyi beton van körülötte, és hogy nem tud kiülni a ház elé bármikor kicsit levegőzni. Amit cserébe nagyon tud értékelni otthonukban az az, hogy van csap a lakásban, amiből meleg víz folyik. Milyen kevés is elég a boldogsághoz! Jenő az árammal van így, hiszen eddig az csak nyomokban fordult elő a kunyhóban, mivel sok baj volt a generátorral.
Jenő a raktárunk rendberakásakor is talált hasznosítható darabokat, amikből nagy örömmel szedte ki a rezet, vasat.
Jenő ideje nagy részét lomizással tölti, így szerezve plusz bevételt a családi kasszába. A raktárunkban nagy rendrakást szerveztünk, ahova ők is eljöttek segíteni. Jenő itt is talált hasznosítható darabokat, amikből nagy örömmel szedte ki a rezet, vasat. Ellátásuk elsődlegesen csak egy irányból folyik be, mert Erzsinek semmilyen bevétele nem volt az utóbbi egy évben, hiszen a szállót, ahova eddig bejelentett lakcíme volt, megszüntették. Az elmúlt egy hónap alatt beszereztük a lakcímkártyáikat és elindítottunk kérelmeket a rendszeres támogatás megszerzése céljából. A hivatali útvesztőben nehéz egyedül elboldogulni, ahogy észrevettem mások is küzdöttek a papírok értelmezésével, kitöltésével. Amikor az egyik ügyintézővel beszéltünk, meg is jegyezte: “Milyen jó, hogy magának van segítője, aki elkíséri!”
