Melinda kollégánk írása, aki egy éve kapcsolódott be a Lakhatást MOST! projektbe szociális munkásként.

Igazán izgalmas belülről kísérni a munkafolyamatot és tudni, mennyi ember munkája szükséges egy program megvalósításához és milyen fontos a szakmai háttér.  A Lakhatást MOST! program 2016-ban három korábban hajléktalan párnak biztosított lehetőséget, hogy magántulajdonban lévő szociális bérlakásban építhessenek ki egy biztosabb és méltóságteljesebb életet.

Amikor belehelyezünk embereket egy változással és kihívásokkal teli környezetbe, tudni kell új készségeket tanítani, eszközöket adni a kezükbe. Ez egy nagyon hosszú folyamat is tud lenni - ezt mindig szem előtt kell tartani. Hosszú távon természetesen az önállóság a cél. Nagyon szépen kirajzolódott most már számomra, hogy melyik párnak miben van szüksége támogatásra.

Amikor belehelyezünk embereket egy változással és kihívásokkal teli környezetbe, tudni kell új készségeket tanítani, eszközöket adni a kezükbe.

Andi és Józsi volt az első beköltöző pár, lassan 10 hónapja laknak új otthonukban. Ahogy korábban beszámoltam róla, sajnos a munkahelyekkel nem volt túl nagy szerencséjük az első hónapokban. Az új esztendő ezen a fronton kedvező fordulatokat hozott. Andinak most úgy tűnik, hogy stabilizálódik munkahelyi élete. Egy régebbi helyre ment vissza dolgozni, ahol kollégái közt vannak ismerősei is, így jobban is érzi magát. Józsi egy építkezésen dolgozik, és egy brigádba van beosztva egy ismerősével. Andi gyakran két napot is otthon tud tölteni hétköznapokon, így ő vezeti a háztartást. Bár nem túl világos a lakás (csak az ajtó felett van egy kisebb ablak), szerencsére nincs hideg a lakásban, hiszen körbefűtik őket minden oldalról. Ez télen nagyon megkönnyíti az életet, főleg, ha belegondolok, hogy Erzsike és Sándor lakásában mennyi teendő volt - és van még mindig -  a kandallóval és a tűzifával.