Melinda, az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE)  szociális munkatársának beszámolója következik, aki a Lakhatást MOST! Lakásügynökség programjában résztvevő három párnak a szociális mentora. 

A fatüzelésű kandalló nagyon otthonossá és barátságossá tette Erzsi és Sándor lakását. Azonban a meleg szabályozása egy külön művészet, és nehéz egyenletes meleget biztosítani a nap huszonnégy órájában.

“Szokatlan a szervezetünknek, de majd hozzászokunk!” - nyilatkozta Erzsike, amikor beszélgettünk.

Váltakozva betegek. Erzsike reggelente sokat köhög, de délutánra már jobban van általában. Reggel van a leghidegebb a lakásban, nagyon ki tud hűlni a szoba.  Azért szokatlan nekik a hideg, mert az utóbbi három évben szállón laktak, és ott a nagyon kemény hidegek idején központi fűtés ontotta a meleget.

Nagyon szeretik a kandallót, mert este, mikor begyújtanak, a lángja játszik a szobában.

Sokat kell rohangálni, ügyintézni, hogy legyen télire fa. Erzsike és Sándor a kezükbe vették az ügyet, és most két helyről is kapnak tűzifát. A helyi önkormányzat sajnos egyelőre használhatatlan fát adott. Amikor Sándor az aprításába fogott, s először belevágott, akkor folyt a fából a víz. Rögvest elkülönítette a száraz tűzifától és közölte, hogy “Tavaszig bizonyára kiszárad, és jövőre jó lesz.” A helyi Karitász szolgálatot is felkeresték, tőlük száraz összeaprított raklap fát kaptak. 

Mindeközben egy érdekes bürokratikus szál is húzódik a háttérben. Adott egy fatüzelésű kályha. Kell egy vállalkozó, aki beépíti, és ellenőrzi, hogy biztonságosan üzemeltethető-e. Ez pipa, a kályha üzemkész. De van egy kis baki. A végső ellenőrzéshez fel kellene jutni a kéménytérbe, azonban olyan nem létezik, mert két éve beépítették. A FŐKÉTÜSZ vállalat emberei évente tartanak ellenőrzést, az alapítványi lakásba is bejöttek, azonban piros plecsnit kaptunk, mert ők se tudtak feljutni a kéménytérbe.

A jelen lévő szakemberek biztosítottak minket arról, hogy a kályha biztonságosan használható. Ezután telefonálgatni kezdtem, majd kértem egy helyszíni szemlét a társasház és a vagyonkezelő részéről, amikoris megállapították hivatalosan, hogy nincs lépcsőfeljáró a kéményhez, de intézkednek hamarosan. A jegyzőkönyv másolatát továbbítottam a FŐKÉTÜSZ felé, így kérve halasztást a minősítés elvégzéséhez. Szép lassan letelik a felszólítási határidőnk, de remélem sikerült kivédenem, hogy bírságot kelljen fizetniük. Bár Erzsike és Sándor nagyon jól átlátják az ellátórendszer adta lehetőségeket, nekem jóval egyszerűbb intézkedni a hivatalok és képviselők világában. Nagyon nehéz ebben az alá-fölé rendelt viszonyrendszerben érvényesülni, ezért intézem én a lakással kapcsolatos hivatalos ügyeket.