Elsőként Lakhatást európai gyakorlatok 2.

Belga állami program és az új kihívások

2017. február 17. - LakhatástMOST!

Új sorozatunk második bejegyzése, melyben a belga Elsőként Lakhatást szemléletű állami program tapasztalatait mutatjuk be röviden. Kovács Vera, a Lakhatást MOST! Lakásügynökség szociálpolitikus kollégája tollából.

Az Elsőként Lakhatást szemlélet nagyon egyszerű alapokról indul: ahhoz, hogy valaki a hajléktalanságból sikeresen visszaintegrálódhasson a társadalomba, az első, és legfontosabb lépés, hogy biztos legyen a lakhatása.


housingfirst_belgium_elsokentlakhatast.pngFeantsa egy európai ernyőszervezet, amely a hajléktalanellátásban dolgozó európai szervezeteket fogja össze. Tavaly Elsőként Lakhatást témában többnapos konferenciát rendeztek Brüsszelben, ennek alkalmából készült el a Housing First Guide nevű oldaluk, amelyben többek között jó gyakorlatok nemzetközi gyűjteményén keresztül mutatják be a szemlélet lényegét, és Európában elért eredményeit.

Korábban ebből a gyűjteményből Glasgow város utcán élőknek szóló lakhatási programját mutattuk be, most nem egy várossal, hanem egy országos programmal folytatjuk a sort.

A belga Elsőként Lakhatást állami program több nagyobb városban, például Brüsszelben, Antwerpenben, Ghentben, Hasselben, Liégeben, és Charleroiban indították el párhuzamosan, nyolc szolgálaton keresztül biztosítva a program működtetését. Ezek között állami és civil megvalósítók is vannak.

2015-16 során több, mint 150 ember lakhatását biztosította a program - mind korábban utcán élő, magas szolgáltatási igényű ügyfelek. Ezért minden ügyfélnek van egy saját esetfelelőse a programban, akik fejenként 6-8 esettel tudnak foglalkozni.

Az, hogy ezek a szakemberek pontosan kicsodák, a program egyes megvalósítási helyszínein változó. Van, ahol szociális munkás, van, ahol pszichológus, vagy coach az esetfelelős, de minden helyszínen egy komplex interdiszciplináris csapat segíti a programok ügyfeleit.

A program kiértékelése az első két év tapasztalatai alapján pozitív. A bekapcsolódó ügyfelek mind olyanok voltak, akiknek többéves utcai történetük volt, ennek ellenére, ahogy az a francia nyelvű oldal szemléletes infografikáin is jól látszik:

A programba bevont hajléktalan emberek 90 százaléka megőrizte a lakhatását, és emellett töredék arányban kerültek kórházba, börtönbe, vagy szorultak más ellátásokra ahhoz képest, mint amikor az utcán éltek.

elsokentlakhatast_brusszel_belgaprogram.png

A belga program tapasztalatai igazolják, hogy az Elsőként Lakhatást szemlélet egy társadalmi befektetésként értelmezhető, hiszen az ügyfelek helyzetének rendeződésével nemcsak az egyes személyek helyzete változik, hanem ők kikerülnek a szociális- és egészségügyi ellátórendszer legszolgáltatásigényesebb ügyfelei közül is.

A belga helyzettel kapcsolatban érdemes megjegyezni még: Brüsszelben járva rendkívül szembetűnő az utcai hajléktalanság, a belvárosban és a tömegközlekedési csomópontokban a Budapestihez hasonló állapotokat találunk. Sokan alszanak matracokon, kartondobozokkal. Annak ellenére van ez így, hogy a belga szociális háló kiterjedt, és a belga állampolgárok szolgáltatások széles körét vehetik igénybe, köztük a lakhatásukkal kapcsolatban is.

Látni kell, hogy a brüsszeli utcákon alvók nagyon nagy része külföldi, sok a magyar hajléktalan ember is köztük. (Ezt a posztot Brüsszelből írom, eddig kétszer jártam a városban, mindkét alkalommal találkoztam magam is magyarokkal, akik az utcán alszanak.) Olyannyira jellemző probléma ez, hogy az utcai szolgálat, a Samusocial vesz fel kelet-európai szociális munkásokat is, hogy az ügyfelekkel könnyebben szót értsenek: sokan közülük nem beszélnek anyanyalvükön kívül más nyelven.

Az EU-állampolgárokkal, akik a belga utcákon alszanak, nehéz dolguk van a szociális munkásoknak, és a hatóságoknak is, hiszen nem küldhetik haza őket erővel, vagy hatósági intézkedésekkel. (Ugyanakkor sok olyan eset van, amikor a szociális segítők célja, hogy egyes ügyfelek hazatérjenek származási országukba.) Ami viszont az ügyfeleket illeti: közülük sokkal nehezebb és kockázatosabb az Európán kívüli származásúak helyzete. A belga fővárosban, ahogy Nyugat-Európában máshol is, vannak, akik dokumentumok nélkül érkeztek, vagy menedékkérelmük visszautasítása után, dokumentumok nélkül maradtak hajléktalanok. Az utcai szolgálatok őket is ellátják, egyes nappali melegedőket, és más szolgáltatásokat is igénybevehetnek, azonban egy rendőri igazoltatás számukra hatalmas kockázat: bármikor kitoloncolhatjákőket az országból.

Az Elsőként Lakhatást szemlélethez visszatérve: az, hogy mindenkinek laknia kell valahol, a szociális állampolgárság gondolatát tükrözi. Ez nagyjából azt jelenti, hogy az emberi jogok érvényesüléséhez szükséges alapvető lehetőségeket az állam biztosítsa az állampolgárai számára. Azonban, ahogy a belga példa is mutatja, a mai, globális világunkban, ha ez akár meg is valósul, vagy közel jár ehhez, az sem feltétlenül oldja meg a társadalmi kihívások jelentős részét - tovább kell gondolkodnunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://mostlakunk.blog.hu/api/trackback/id/tr8412269044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.